Stuber Andrea: Két asszony
2016. április 10. vasárnap, 21:49

Déry Tibor–Makk Károly: Szerelem – Rózsavölgyi Szalon

Amit fájón nélkülözünk (...) az a színházi függöny.


Két novella és az élet alapján született Makk Károly 1971-ben kijött filmje, a Szerelem. A címadó elbeszélés az ötvenes években a börtönből szabaduló politikai fogoly, B. hazamenetelét írja le. A Két asszony pedig arról szól, hogy egy 1956 után lecsukott férfi felesége miként óvja meg idős anyósát a valóságtól. Elhiteti vele, hogy a fia mint sikeres író, Amerikában dolgozik egy nagyreményű filmen. Az utóbbi mű magában foglalja a szerző személyes élettapasztalatának momentumait is. (A nagy íróperben elítélt Déry Tibor engedélyt kapott arra, hogy maga írjon elterelő leveleket 95 éves édesanyjának.)

Az is csoda, hogy a Szerelem című film elkészült 1970-ben, és az is csoda, amilyen lett. Időtlen, kortalan és helyfüggetlen remekmű. Színpadra vitelekor azt a kockázatot kell vállalni, hogy számos nézőben kitörölhetetlenül élnek a film képei és alakjai. Tudjuk-e az etalontól eltekintve nézni a művet egy másik műfajban? Nem most először született belőle színpadi darab; Réczei Tamás három éve Kecskeméten korabeli historikus revübe helyezte a történetet. Az újabb verzió, amely Kovács Krisztina dramaturg munkája, kamaraváltozat a Rózsavölgyi Szalon sajátos színterére költöztetve. A kávéház egyik végében, a pódiumon néhány ízléses régi bútor megteremti a helyszínt, ahol az öregasszony morzsolja az életét. Előtte-mellette, egy kisebb oldalszínpadon szék áll, a támláján csipkegalléros fehér blúz, amely türelmesen várja felléptét az utolsó jelenetig. A jobboldali falra kockás viaszkosvászon abroszú konyhaasztal és két hokedli tapad. Kész is a színtér. (Díszlet: Enyvvári Péter.)

További szereplők – a házaspár egykori barátai, akik számára már inkább kínos az ismeretség – futólag jelennek meg a pódium előtt, szinte a nézőtéren, a közönség mellett. Foltokban bukkan fel az öregasszony házán kívüli élet: idegen lakás, iskolai folyosó. Ezek között praktikusan a fregolizó Sütő András teremti meg az összekapcsolást, aki hol a fiatalasszony hősnő pártfogójaként, hol ellenségeként mutatkozik, hol pedig eljátssza az öregasszonyhoz látogató doktor urat. Orvosi táskája csatjának bekattintásával, annak puszta hangjával felidézhet a nézőkben gyerekkori vagy időskori betegágyas korszakokat.

Amit fájón nélkülözünk, főleg az első rész végén, az a színházi függöny. Annak hiányában végig kell néznünk, ahogy a Mamát játszó Molnár Piroska kimászik preparált ágyából, átlépvén az ágykereten. (A bútordarab rövidebb az átlagnál, a közepén egy lyukba ülőalkalmatosságot szerkesztettek bele, hogy a színésznő ne fekve, hanem ülve lehessen jelen.) Általában is hiányolható olykor a dolgok kicsit nem látása. A vágások, a kihagyások bizonyos szemérmességet vagy jótékony távolságtartást, emocionális fékeket építenének be a játékba. Nem mintha az ember nem legeltetné boldogan a szemét egy egész estén át Molnár Piroskán, aki az idős, beteg, egyre romló állapotú Mamát kedvvel, élet- és halálismerettel játssza el. De jobb lenne, ha időnként, amikor nincs játékban, akkor nemcsak lekapcsolná magát várakozó üzemmódba, hanem tényleg nem látnánk őt. Arról nem is beszélve, mit nem adnánk Őze Áron rövidtávú, de folyamatosan erőteljes drámázása helyett Darvas Iván fáradt és kiürült arcának látványáért, ahogy utazik a villamoson. (Mármint a filmben persze.) Meglepő egyébként, de Darvasnak, vagyis a börtönből kijövő Jánosnak a filmben mindössze húsz perce van, mégis a három szereplő, Darvas Lili, Törőcsik Mari és Darvas Iván gyönyörűséges, arányos hármasoltáraként él a film a nézői emlékezetben. Kedves hommage a Rózsavölgyi Szalon előadásában, hogy amikor János levelének felolvasását vetítés illusztrálja, akkor az amerikai filmforgatás emlegetésekor egy pillanatra a Liliomfi forgatásának fotója is felvillan.

Visszatérve Őze Áronra, őt igen leleményesen csempészik be a színre. Talán ezért is van szünet – a rövidke második rész előtt –, hogy ő a börtön helyett egy eltakart ablakmélyedésből szabadulhasson ki elgyötörten. Túl közel van, túlságosan látszik, túlságosan művinek. Feleségét Pető Kata alakítja, átható bánattal és finom szenvedéssel. Nincs meg benne az az elnyomhatatlan derű, amit Törőcsik Mari filmbeli Lucáját jellemezte. Pető Kata Lucája inkább csak kínjában süti el a vicceit. Tudja, hogy a bajok elviseléséhez szükség van a tréfákra. Ha csak egy csöpp humorérzékkel rendelkezik az anyósa, akkor ugratni kell őt. De ha nem rendelkezik, akkor is. Ez a szép fiatalasszony lefojtja az indulatait, a keserűséget, a reménytelenséget. Fegyelmezett úrinőként teszi a dolgát. Bizonyos apró részletek így is árulkodnak arról, hogy a kibíráshoz csak a leglényegesebb dolgokra szabad koncentrálni. A középső ujján hordja a karikagyűrűjét. Valaha alighanem a gyűrűsujjára húzta a férje, de azóta talán kifogyott belőle. A ruhája alja lóg, eleresztette a cérna a felvarrást. A kissé viseltes, itt-ott kihúzódó szálú, világos szövetkabát önmagában telitalálat. (Jelmez: Kovács Yvette Alida.) Az a törtfehér kabát épp úgy jelezhette az ötvenes években a polgári kívülállást, mint a korabeli férfiakon a kalap. (Érdekes, hogy Pető Kata pont ugyanannyi idős, mint amennyi Törőcsik Mari volt, amikor a filmet forgatta.)

Spolarics Andrea a házvezetőnő szerepében olyan, mintha ebben a kihűlő félben lévő házban ő lenne a kályha, amely még mindig ontja a barátságos meleget. Közben Molnár Piroska maga is ilyen. Öregasszonyának elesettsége nem madárcsontúságból fakad, hanem a rendíthetetlensége megrendüléséből. Hogy hát van neki az imádott fia, aki alfája és ómegája az életének, és akit – ezt jól sejti – sosem fog látni többé. Báj, undokság, szeretet, ridegség, önzés kavarog ebben a figurában.

A Léner András rendezte előadás az obligát Egmont nyitánnyal kezdődik, és bármi is a vége, érdemben avval fejeződik be, hogy a halál pillanatában a Mama ágya melletti éjjeliszekrényen kihuny a kislámpa fénye. Luca elégedetten sóhajthat. Sikerrel vitte végbe a szeretett idős ember méltó és megkímélt távozását az életből. Nem kis dolog az.

Déry Tibor–Makk Károly: Szerelem – Rózsavölgyi Szalon

Szereplők: Pető Kata, Molnár Piroska, Őze Áron, Spolarics Andrea, Erdélyi Tímea, Sütő András.

Művészeti konzultáns: Makk Károly. Díszlettervező: Enyvvári Péter, Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida. Dramaturg: Kovács Krisztina. Rendező: Léner András.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés