Dohy Anna: Pszeudo színház és tojáslé: duókísérletek
2016. március 22. kedd, 08:24

2 in 1 kritika: Dányi Viktória-Porteleki Áron: Big Blonde & John (Amíg te dolgozol) és Dot.Consla Company: P@88wOrLd>

Két duó, két merőben eltérő, de korántsem tökéletes megközelítés. Az egyik túl kevés, a másik túl sok.


A zenész és a táncos kapcsolatát vizsgáló két produkció közül Dányi Viktória és Porteleki Áron Amíg te dolgozol című előadását a SÍN Kulturális Központban láthatta a kis létszámú, de annál barátságosabb közönség. Betekintés egy próbafolyamatba, az alkotói metódus közönség elé tárása, a művészet szerkezetének vagy a tánc anatómiájának kiteregetése érdekes kiindulási alap lehet, ugyanakkor, ha az alkotók nem lépnek ennél tovább, önmagában nem elég egy egész estés produkció hoz.

Dányi Viktória és Porteleki Áron szerethető, barátságos hangulatot, állapotábrázolást varázsoltak a próbaterem falai közé. Kapcsolatuk fokozatosan mélyül el a barkochba-kérdések és koreográfia-szösszenetek között: az első pillanattól kezdve, mintegy biztos, elkerülhetetlen és kívánatos célként tartják szem előtt a békés meghittséget, és menetelnek is felé rendületlenül. A haladás érzékelhető, de a teljes bizonyosság miatt a nyugalom egyetlen pillanatra sem törik meg. Pszeudo-színház: bárhol elkezdődhetne és bárhol vége is lehetne, nincs mesterséges keret, nincs konfliktus, tetőpont, tanulság, egyáltalán semmit sem akar mondani azon túl, hogy nekik jó, mert vannak egymásnak, és boldogok attól, hogy alkotás címén barátkozhatnak egymás gondolataival. Mi, nézők sem létezünk a produkció szempontjából. Nevezhetnénk kukucskáló színháznak, de talán jobban illik rá a kukucskáló-próbaterem kifejezés. És ez így jó: békés szemlélődés, izgalommentes kikapcsolódás. Talán kereshetnénk rejtett jelentést, szimbólumokat a kitalált szavak, a ruhacserék, a különböző elektronikus kütyük, a hangkompozíciók, fényjátékok és koreográfia-darabkák között, de nem jutnánk vele sokra: mind csupán a kreativitás, a próbálgatás, a játék része. Ha jelentést próbálnánk belegyömöszölni, a darab elvesztené nyugodt báját, és csak egy túlságosan hosszúra nyúlt, erőltetettnek ható, félig sikerült próbálkozás maradna belőle.

A Mu Színházban bemutatott P@88wOrLd című darab szinte mindenben az ellenkezője Dányi Viktória és Porteleki Áron szerethető, de kicsit híg előadásának: bonyolult, hatásvadász eszközökkel és nagyon mélynek szánt jelentésrétegekkel igyekszik egy komoly üzenetet és drámát vázolni a színpadra. Sajnos egyik sem sikerül. Az üzenet sekélyes, a tálalás didaktikus és semmitmondó, a táncmozdulatok mesterkéltek.

Már a legelső mozdulat félresikerült: míg Ujszászi Kinga hegedűfutamait hallgatjuk, magas sarkú cipőben billegő nőalak körvonalai bontakoznak ki a derengő fényben. Ujszászi Dorottya lába megbicsaklik, kibillennek a sarkai – már ebben a pillanatban valami elveszett az előadás hitelességéből, ugyanis egyetlen pillanatig sem tudom elhinni, hogy a mozdulat a gravitáció és a test egyensúlyviszonyainak természetes következménye lenne. Átsüt rajta a mesterkéltség, holott nyilvánvalóan nem ez az alkotók szándéka.

A darab első felében a táncos billegéseit csodálhatjuk, mint a feminin szerepek sekélyes kritikáját. A latin és a kortárs absztrakt tánc nem áll eredendően távol egymástól – számos példa van a két műfaj eredményes fúziójára – de ebben az esetben nem hozott létre többlettartalommal bíró kohéziót a műfajok találkozása a színpadon. A magas sarkú cipő többszöri le- és fölvétele, az elsőre még humorosnak ható, de túlságosan hosszúra nyújtott szexparódia, a női test kiszolgáltatottságának megmutatása elsősorban az előítéletek kiforgatását célozza, de végső soron éppoly sztereotip lesz, mint az általa bírált gondolkodásmód. A mozdulatokat akár még szépnek is mondhatnánk, ha a koreográfia nem hasonlítana annyira egy túlgondolt tornászversenyre, amelyben az elemek hibátlan bemutatása többet számít az őszinteségnél és önazonosságnál.

A darab második részében a földre kerül a színpad hátsó felét leválasztó pukkanós fólia, és belép a színre a másik táncos, Frigy Ádám is. A kreatív eszközhasználat és a változás izgalmat csempész az eddigi egyhangúságba: a fólia hangos pukkanásokkal kíséri a táncosok minden lépését, bele-bele szólva a hegedűszóba. Az előzőekhez képest egészen izgalmas, újszerűen ható ritmuskísérlet következik. A két táncos fokozatosan mozdul bele a dobolásba, alakítja át az ütögetés ritmikus mozdulatait táncmozdulatokká. Mintha egy függőlegesre tervezett koreográfiát valósítanának meg vízszintes irányban.

De vajon miért kapcsolódik be a táncba néha Ujszászi Kinga is? Természetesen nem kell a zenésznek örökké a táncosok mögött, háttérben maradnia, de az, hogy esetlenül bele csetlik-botlik a két táncos mozgásába anélkül, hogy valóban értelmező módon tenne hozzá a koreográfiához, nem tesz jót az amúgy sem biztos lábakon álló produkciónak.

A probléma valódi gyökere azonban még csak ezek után mutatkozik meg. A színpad hátsó sarkában egy halom feketére festett tojás várakozik (az első pillanattól nem kérdés, hogy milyen céllal). Az első tojást a táncospár úgy dédelgeti, mint egyetlen gyermekét. Csodálják, óvják, szeretgetik, mosolyognak rá. Ha valakinek nem lenne még elég egyértelmű, hogy miről van szó, elmagyarázzák: a tojás rákerül a táncosnő hasára, majd melléjük gömbölyödik Frigy Ádám magzatpózban. A tojás ezután természetesen összetörik – ez vezet a konfliktus megjelenéséhez, mely egy másik párkapcsolati modell kibontakozását eredményezi. A nő kétségbeesetten védi a tojást, a férfi pedig egyre erőszakosabban próbálja megszerezni, végül állatias ösztönlénnyé változva összeharapja és nyálkás tartalmát a táncosnő vállára folyatja.

Az események közben zenész társuk dobálni kezd egy harmadik tojást. És igen, elejti. És igen, ez ledöbbenéshez, ijedelemhez, és végül egy minden-mindegy tomboláshoz vezet, mígnem az egész színpad és az összes szereplő úszik a tojásban, egy kevés még a nézőkre is jut. Erotikus, őrült, önpusztító tobzódás fojtja tojáslébe az előadás romjait.

Képek forrása, Big Blonde & John

 

Dányi Viktória-Porteleki Áron: Big Blonde & John (Amíg te dolgozol)

Alkotók, előadók: Dányi Viktória, Porteleki Áron. Zene: Porteleki Áron. Rendező: Dányi Viktória. Dramaturg: Zsigó Anna. Fény: Dézsi Kata. Fotó: Hevér Zsófia. Produkciós vezető: Rácz Anikó

Dot.Consla Company: P@88wOrLd>

Alkotók-előadók: Ujszászi Dorottya, Frigy Ádám. Hegedűn közreműködik:: Ujszászi Kinga. Elektronikus hangzás: Mádi László. Fény: Vajda Máté. Konzultáns: Quan Bui Ngoc (VN/B), Téri Gáspár. Koprodukciós partner: Műhely Alapítvány


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés