Sifter Veronika: Szorzás, osztás
2016. március 15. kedd, 22:28

A táncművészeti szervezetek, alkotók működési támogatásáról

...a hazai táncélet szereplői finoman szólva sem játszanak azonos pályán.


Artus, Frenák Pál Társulat, Hodworks. Néhány társulat abból a körülbelül huszonötből, melyek éves működésére a 2016. évi pályázati kiírás alapján 166 millió forint jut. Tegyük mellé viszonyításképp egyfelől azt az elhíresült 2014-es esetet, amikor a Markó Iván vezette Magyar Fesztivál Balett 150 millió forintos rendkívüli kormányzati támogatásban részesült, másfelől azoknak a fiatal alkotóknak a helyzetét, akik saját társulat és állandó működési támogatás nélkül dolgoznak. Nem kell a témában jártas szakembernek lennünk ahhoz, hogy megállapíthassuk: a hazai táncélet szereplői finoman szólva sem játszanak azonos pályán. Ahhoz azonban, hogy tényleges rálátásunk legyen az egyes pályák lejtésére, göröngyösségére, fenntarthatóságára, érdemes szemügyre venni a számok mögött megbújó tendenciákat, a finanszírozási formákon keresztül érvényre juttatott állami koncepciót – vagy épp az átfogó támogatási koncepció látható hiányát.

Osztandó

Az Előadó-művészeti törvény változásaihoz igazodva 2013-tól vizsgáltuk a működési támogatások alakulását (ez volt az első év, amikor a támogatási kategóriák és összegek a 2011-től hatályba lépő jogszabály-módosításoknak megfelelően kerültek kiírásra). Ha a pályázati keretösszegeket 12 hónapra vetítjük, mind a teljes keret, mind a táncművészeti szervezetek finanszírozása határozott lejtmenetet mutat, de nem járnak jobban azok a produkciós házak és szervezetek sem (forgalmazói kategória), amelyek szerepe – a projektrendszer, az alkotói együttműködések elterjedésével – egyre jelentősebb a hazai táncéletben.

Forrás: http://www.nka.hu/emmifkp/palyazati_felhivasokMegj. (1): 2013-ban a 14 hónapra jutó működési pályázati keretösszeg 1.253.080.000 Ft, táncművészeti szervezetekre jutó összeg 231.680.000 Ft, a forgalmazói és befogadói kategóriára jutó összeg 267.200.000 Ft volt.
Megj. (2): 2015-ben a működési pályázat kiírását követően év közben az NKA miniszteri keretéből 60 milliós támogatást különítettek el az előadó-művészeti szervezetek működési programjainak támogatására.

Az egyre csökkenő támogatás ráadásul csak az egyik bizonytalansági tényező a pályázati pénzből működő társulatok életében. A csapatok zömét tömörítő Független Előadó-művészeti Szövetség (korábban: Független Színházak Szövetsége) gyakorlatilag évről évre folyamatosan azért küzd, hogy a pályázati kiírás, a döntéshozatal és a támogatások kiutalása a jogszabályi előírások és a józan ész szabályai szerint történjék, azaz az adott év működési támogatásának folyósítása az év első felében megkezdődjön.

Osztó

A törvény 2011-es módosítása gyökeres változást hozott a művészeti szervezetek támogatási rendszerében. Az addig hat kategóriába tartozó szervezetek ezután a nemzeti, a kiemelt, valamint a minősítéssel nem rendelkező szervezetek közé sorolhatták magukat. Míg a nemzeti és kiemelt1 kategória kiszámítható állami és önkormányzati támogatással jár, cserébe megkövetel egy sor objektív (pl. szakirányú végzettséggel foglalkoztatott művészek aránya a társulaton belül) és néhány, elsőre nehezen körvonalazható feltételt (pl. a magyar nemzeti kulturális identitás és hagyományok őrzése a nemzeti kategóriánál, vagy a fővárosi, illetve a megyei előadó-művészeti életben betöltött művészeti, kulturális szerep a kiemelteknél),addig a minősítéssel nem rendelkező szervezetek számára a pályázati úton történő működési támogatás megszerzésének feltétele, hogy regisztráljanak az Előadó-művészeti Irodánál. Ezt olyan közhasznú szervezetek tehetik meg (magánszemély, tehát egyéni alkotó nem regisztrálhat!), melyek több mint három éve folytatnak előadó-művészeti tevékenységet. A társulatszervezés terhét felvállaló nyilvántartásba vett alkotók aztán az éves működési pályázat keretösszegéből kaphatnak több-kevesebb összeget – értelemszerűen minél több a pályázó, a keretösszeg annál többfelé oszlik.

2011 után az eddig „hatos kategóriás” szervezetek hirtelen azzal találták szembe magukat, hogy az amúgy is szűkös pályázati forrásaikat meg kell osztaniuk olyan formációkkal, amelyek a korábbi besorolás szerint az előző években máshová tartoztak, de mostanra a regisztrálás és pályázás útját választották. Így találunk a 2015-ös nyertesek között olyan néptáncegyütteseket, mint az Alba Regia és a Misina – az ő példájuk ráadásul a rendszer két komoly visszásságára is rámutat.

Egyfelől, érdemes átgondolnunk a működési támogatás szerepét és helyét egy szervezet éves költségvetésében. A működési támogatás éves összegéből (egy játszóhellyel nem rendelkező szervezetnek min. 3, egy játszóhellyel rendelkező szervezetnek min 5 millió forintos támogatást kell igényelnie) kell(ene) egy társulatnak fenntartania 12 hónapon keresztül saját intézményes hátterét (hiszen épp az intézményesülés volt a regisztráció feltétele), egyesülete, alapítványa vagy gazdasági szervezete működési költségeit, a könyvelés és a bankszámla díját, valamint legalább egy, adminisztrációra, pályázatírásra- és elszámolásra szakosodott munkatárs bérét, aki értelemszerűen legtöbbször a társulat körüli PR-marketing és menedzseri feladatokat is ellátja.

Ismét nem kell túl jó matekosnak lenni ahhoz, hogy lássuk: a 166 milliós keretnél nem mindegy, hogy hány szervezet szeretne ebből a tortából akár egy hárommillió forint nagyságú szeletet is azok mellett a bevezetőben említett nagyobb társulatok mellett, melyek éves támogatása (egy játszóhellyel nem rendelkező táncművészeti szervezet esetén) elviekben akár a 35 millió forintot is elérheti. Ez a torta sem osztható a végtelenségig: az új szereplők megjelenése pedig, mint a fenti példából is kitűnik, más problémára is rávilágít. A pályázati anyagokat elbíráló kurátorok döntése (ők jó esetben élőben vagy felvételről megtekintik a pályázók előadásait, áttekintik a pályázónként hatoldalas adatlapot, a tíz adattáblából álló mellékletet) ugyanis nem kötelező érvényű sem a támogatási javaslatot tevő Táncművészeti Bizottságra, sem az államtitkárra nézve – a bizottsági döntések és a végleges döntési listák összevetéséből például jól látható, hogy 2015-ben a fentebb említett két néptáncegyüttes is úgy jutott működési pénzhez, hogy a kuratórium eredetileg nem javasolta őket támogatásra.

Az előadó-művészeti szervezetek működési pályázatának döntési mechanizmusa:
1. szint: 4 tagú kuratórium (2016-ban) tesz javaslatot a pályázati támogatásra (ponthatár, támogatott pályázatok, pályázati összeg megállapítása);
2. szint: a Táncművészeti Bizottság a kuratórium javaslatát indoklás nélkül megváltoztathatja;
3. szint: a kultúráért felelős államtitkár dönt a pályázatokról, ennek során a Bizottság javaslatától (indoklási kötelezettséggel) eltérhet.

Közös nevező

Fülöp László, Dányi Viktória, Réti Anna, Arany Virág, Hadi Juli – néhányan azok közül a fiatal alkotók közül, akik az elmúlt években többségében nemzetközi koprodukciókban, itthon és külföldön egyaránt díjakkal elismert előadásokat készítettek, mégsem társulati felállásban működnek. Honnan szerez az új generáció próba-, fellépési- és forgalmazási lehetőséget, produceri hátteret, minimális működési támogatást az alkotómunkához? A megoldás a produkciós házak és produkciós szervezetek rendszerében keresendő. Ezek a forgalmazói és befogadói kategóriába tartozó kulturális szervezetek és központok egyszerre több alkotó számára nyújtanak minőségi és professzionális hátteret, rezidencia programokat és találkozási pontot. Az alkotókat segítő szervezetek palettája a kisebb csoportoktól (Katlan Csoport Egyesület) a komplett menedzseri hátteret, infrastruktúrát biztosító produkciós házakig (Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ) terjed. Ezekre a szervezetekre idén mintegy 30 millió forinttal kevesebb jut.

Szöveges példa

Talló Gergely, a Műhely Alapítvány, és Nagy Zoltán, a SÍN Kulturális Központ vezetői a saját példájukon keresztül adnak betekintést arról, milyen tényezők nehezítik a fiatal alkotók felkarolását, nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolását felvállaló produkciós szervezetek fenntartását.

A Műhely és a SÍN 2012 és 2013 között egy 12, illetve 9 tagú nemzetközi hálózat tagjaként nyert támogatást az Európai Bizottság Kultúra 2007-2013 keretprogram pályázatán. A projektek lehetőséget nyújtottak a korábbi nemzetközi programok folytatására, új munkatársak felvételére, a programban részt vevő fiatal alkotókat pedig nemzetközi fellépési és együttműködési lehetőségekhez juttatták. A részvétel hosszú távon ahhoz is hozzásegítette a táncosokat, hogy előadásaikat ne csak a hazai működési és programforrásokból, hanem külföldi fellépések honoráriumaiból is finanszírozzák. A 2012-ben (SÍN) és 2013-ban (Műhely) megkezdett programhoz közel 50% önrészre volt szükség – erre a SÍN KKP 2013-ban már sikerrel pályázott, 2014 februárjában pedig mind a két szervezet indult a Nemzeti Kulturális Alap (továbbiakban: NKA) Kulturális Fesztiválok Kollégiuma által kifejezetten EU-s pályázatok önrészére kiírt, 100 milliós keretösszegű pályázatán. Az NKA középtávú stratégiája kifejezett prioritásként kezelte az uniós támogatásokra sikerrel pályázó szervezetek önrészhez juttatását, továbbá az előző évek tapasztalata, a pályázók előre ismerhető száma és a várható igényelt keretösszeg lehetővé tette volna, hogy az önrész-pályázatokat akár 100%-ban finanszírozzák. A Kulturális Fesztiválok Kollégium ezzel egyidőben egy nyílt pályázatot is kiírt hazai fesztiválok támogatására - és mint a döntéshozatalkor kiderült, az uniós önrész és fesztivál támogatásra szánt forrásokat összevonták. Így az önrészt igénylő 14 pályázó közül négy pályázatot tartottak támogatásra érdemesnek, 35 millió forint önrész-támogatás kiosztásával. A Műhely Alapítvány és a SÍN Kulturális Központ nem szerepelt a nyertesek között.

A Műhely Alapítvány 2013-ban tehát úgy kezdte meg az uniós program megvalósítását, hogy az előző év működési pályázatán nyert összeget vette irányadónak, továbbá úgy tervezte éves költségvetését, hogy a kortárs tánc területén kiemelkedő jelentőségű európai együttműködés tagjaként, nemzetközi szinten támogatásra javasolt pályázata vélhetően önrész támogatásban részesül. Ehhez képest 2014 májusában azzal szembesült, hogy működési támogatása 30%-al csökkent az előző évhez képest; ezt követte a Kulturális Fesztiválok Kollégium júniusi döntése, amely nem tartotta önrész támogatásra érdemesnek az alapítványt.

Az önrész támogatás hiánya a SÍN Kulturális központot is érzékenyen érintette; különösen, hogy 2013-ban már nyertesei voltak a pályázatnak. A szervezet folyamatosan tartalékokat képzett, hogy ezzel egyensúlyozzák azt, hogy az állami működési támogatás rendszeresen csak az év második felében érkezik meg. Open Latitudes 3 néven futó uniós programjukat végül úgy tudták finanszírozni, hogy 2014-ben a működési tartalékukat élték fel önrészként – kizárólag így tudták folytatni a nemzetközi együttműködést.

A mentőövet végül – ahogy Talló fogalmaz – „a teljes táncművészeti szakma – sajnos csak pillanatnyi - helyzet-felismerése és összefogása és az ezzel elért minisztériumi meghívásos pályázat” nyújtotta, amely hozzásegítette a közel 40 társulat és 70 táncművész próbahelyéül szolgáló szervezeteket a 2014-es év túléléséhez. Botorság azonban azt gondolni, hogy a döntéshozók ezt követően felmérték és jelentőségükhöz mérten kezelték a produkciós házak-és szervezetek ügyét. A SÍN Kulturális Központ 2015-ben azzal szembesült, a kuratórium által javasolt 15 milliós éves támogatást Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár - indoklás nélkül – 11 millióra módosította.

Végeredmény

A 2016-os évre szóló működési pályázat ismét csökkenő támogatási összegei jelzik, amit a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) nyilatkozata is szóvá tett, hogy a negatív finanszírozási tendenciák megfordulására, átfogó, átgondolt kormányzati koncepcióra, a produkciós és forgalmazói szervezetek jelentőségének felismerésére idén sem számíthatunk. Az elmúlt pár év pályázati eredményeiből már markánsan kirajzolódik, hogy elenyésző azoknak a fiatal alkotóknak a száma, akik új belépőként, önálló társulatot alapítva próbálnak versenybe szállni az Artus-szal, a Frenák Pál Társulattal, a Szegedi Kortárs Balettel, vagy különböző néptáncegyüttesekkel az egyre csökkenő működési összegekért. Mondhatnánk, hogy nem is kell mindenkinek társulatot alapítania - főleg, ha létezik egy professzionális, próbalehetőséget, együttműködést, hazai és nemzetközi fellépési lehetőséget is biztosító produkciós és forgalmazói háló. Ezek a szervezetek innovatív és költséghatékony módon támogathatnák a fiatal alkotókat és az egész független tánc-szcénát - de egyre kevesebb pénzt egyre többfelé osztani ők sem tudnak.

1 2015-ben Bozsik Yvette Társulat, PR-Evolution (vez.: Nemes Zsófia) Experidance (vez.: Román Sándor) és az Inversedance (vez.: Fodor Zoltán), 2016-ban kiemelt még a  Közép-Európa Táncszínház (vez.: Kun Attila) és a Budapest Táncszínház (vez.. Földi Béla)


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés