Kálmán Tünde (1965-2015)

Búcsú Kálmán Tündétől (2015. március)


 

Még most sem tudjuk elhinni, ami történt. Ez a lapszám, amelyet az olvasó a kezében tart, február 4-én állt össze, és mint tizennégy éve minden hónapban egyszer, aznapra vártuk a szerkesztőségbe Tündét, művészeti szerkesztőnket. Mindig 12 órára jött, percre pontosan, gyakorlatilag nem fordult elő, hogy késsen. Ha nagy ritkán, öt perccel dél előtt telefonált, hogy nagy a forgalom, tudtuk, hogy a Moszkva tér környékén jár, lesz az 12 óra 10 perc is, mire beér. Most előző nap szólt, hogy influenzás, nem tud jönni. Nem baj, mondtuk, összerakjuk az anyagot, és elvisszük a lakására.
Tizennégy évvel ezelőtt, 2001 februárjában találkoztunk először, amikor csatlakozott a szerkesztőséghez. Megmutatta a folyóirat új grafikai tervét. Az első, általa szerkesztett szám 2001 áprilisában jelent meg. Azóta most először fordult elő, hogy nem volt ott a lapleadáson, és többé már nem is lesz. Felfoghatatlan.
Szakmája mestere volt. Profi és művész. Vizuális kultúrája hibátlan, formavilága klasszikusan letisztult, arányos, áttekinthető, világos. Ha a ma uralkodó, túlnyomóan gagyi és csicsás grafikai ízlésvilág felől konzervatívnak lehet nevezni, szívesen vállalta, velünk együtt. Minden tartalmi kérésünket azonnal lefordította képi nyelvre. Ha változott a képszerkesztés elve, tökéletesen alkalmazkodott. Rendszeres színházlátogatóként amúgy is „képben volt", látta a legfontosabb előadásokat. A Katonáról, az Örkényről, Pintér Béláról, Bodóról, Ascherről, Alföldiről mindig volt mondanivalója, a lapleadások egyben házi „műhelybeszélgetések" is lettek. Hónapokra előre megvette a jegyeket, egyetlenegyszer fordult elő, hogy képtelen volt szerezni. Nem jutott eszébe megkérni bennünket, de végül elfogadta a segítségünket, így nézte meg a Pintér Béla-féle Titkainkat.
Ha meglátott az asztalon egy kiadványt, könyvet, színházi műsorfüzetet, vagy rákattintott valamelyikre a neten, rögtön véleményezte. Sokat tanultunk tőle, például arról, hogy a pénz birtoklása egy-egy grafikai megoldásban sem szavatolja az ízlés birtoklását. Pontosan tudta, mi az érték. Nemcsak a színházban, a világban is.
Elképzelni sem lehet nála lelkiismeretesebb, pontosabb és szakszerűbb munkatársat. Mindig mérget lehetett venni rá, hogy minden általa felügyelt munkafázis befejeződik a kitűzött időre. Soha nem késett semmivel, és gyakran több változatot is készített, például a borítóból. Tizennégy év alatt egyetlen hangos szó, sürgető vagy neheztelő e-mail nem esett köztünk. Nem volt rá szükség. Nem kötelességből dolgozott, számára fontos volt a lap, minden apró hibát a szívére vett, és utánanézett, hogy a következő alkalommal ne forduljon elő.
Szerettük Kálmán Tündét, nem lehetett őt nem szeretni, személyisége beépült a SZÍNHÁZ minden egyes számába, szelleme velünk él tovább. Nagyon fog hiányozni.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés