Két Godot-ra várva


Pinczés István a Godot-ra várva francia, angol és „magyar” változatáról

Kolozsvári fordítását szorosan összevetve a forrásul megnevezett francia kiadás szövegével az tapasztalható, hogy abba számos rövidebb-hosszabb kérdéses eredetû szövegrész vegyül. Felmerül a gyanú, hogy bizonyára az angol nyelvû szerzõi változatból „emelt át” a fordító az elsõ felvonásba egy csaknem két oldal hosszúságú és nyolc-tíz rövidebb vendégszöveget, a második felvonásba pedig három terjedelmes és tíz-tizenöt rövidebb passzust, ám a jóindulatú feltételezés alaptalan: az említett szövegrészek az angol eredetiben sem szerepelnek!


A magyar Godot

A magyarországi kultúrpolitikai szabályozás TTT-je szerint a „tűrt" kategóriájába sorolt szemhatártágító alapmű első magyar fordítása tizenhárom évvel a párizsi ősbemutatót követően – kilenc évvel az ´56-os forradalom után – jelenhetett meg a Nagyvilág 1965. augusztusi számában; 1964. október 19-én a Kossuth Klub nyilvános felolvasószínházi estjén Elbert János bevezetője után Bánffy György, Horkai János, Suka Sándor és Somogyvári Pál olvasták fel Beckett mára már klasszikussá vált abszurdját. Kolozsvári Grand­pierre Emil fordítása bő négy évtized alatt huszonegy alkalommal jelent meg nyomtatásban változatlan szöveggel.
1965. október  9-én (más adatok szerint november 1-jén) jött létre az első színházi bemutató Budapesten a Thália Színházban a plakát szerint Léner Péter és Kazimír Károly rendezésében (Vladimir: Keres Emil, Estragon: Nagy Attila, Lucky: Gosztonyi János, Pozzo: Inke László, Fiú: Sztanó László). Azóta a 21 színrevitelből összesen 20 magyar nyelvű Godot-ra várva-elő-adás használta ezt a fordítást hazai és határon túli magyar színházakban; mindössze az e sorok írója által rendezett 2002-es debreceni kétnyelvű (angol és magyar) ikerelőadás épült az angol eredetiből fordított magyar szövegre.
Kolozsvári fordítását szorosan összevetve a forrásul megnevezett francia kiadás szövegével az tapasztalható, hogy abba számos rövidebb-hosszabb kérdéses eredetű szövegrész vegyül. Felmerül a gyanú, hogy bizonyára az angol nyelvű szerzői változatból „emelt át" a fordító az első felvonásba egy csaknem két oldal hosszúságú és nyolc-tíz rövidebb vendégszöveget, a második felvonásba pedig három terjedelmes és tíz-tizenöt rövidebb passzust, ám a jóindulatú feltételezés alaptalan: az említett szövegrészek az angol eredetiben sem szerepelnek!
Kolozsvári fordításából kihúzva a forrásidegen szövegegységeket megkapjuk a Párizsban kiadott eredeti textus pontos magyar megfelelőjét, melynek terjedelme 97 361 hasznos leütés (szóközök nélküli karakter). A kérdéses eredetű szöveganyag terjedelme ezenfelül további 3801 leütés; ez csaknem négy százalékot tesz ki az eredetihez arányítva. Képletesen szólva: minden huszonötödik szó, minden huszonötödik mondat, minden huszonötödik oldal jogtalanul szerepel a huszonegyféle nyomtatott változat közismert magyar szövegében!

Pinczés István – Máthé András felvétele
E rejtélyes fordítói vagy kiadói jelenség magyarázataként először azt föltételeztük, hogy „a hatvanas évek szűk levegőjében" a kultúrpolitikai cenzúra avatkozott közbe a franciából készült magyar szövegbe – de a kérdéses szövegegységek politikai szempontból teljesen ártalmatlan, indifferens tartalmúak. A négy nagyobb terjedelmű forrásidegen szövegegység:
1. az első felvonásban levett kalappal találgatják, hogy mi sülne ki belőle, ha Pozzo produkáltatná Luckyt [„POZZO: (fölemeli a kezét) Várjanak csak! ~ POZZO: Fáradt vagyok."];
2. a második felvonásban a földön fekvő két csavargó arról beszél, hogy Vladimir jó erősen megütötte a szintén földön fekvő Pozzót [„ESTRAGON: Ezek szerint felkelt. ~ ESTRAGON: Persze, persze. (Szünet)"];
3. azt latolgatják, hogy mit csinálhatnak „azok", akiket Estragon látott, ha nem vízió, illúzió vagy hallucináció volt az egész [„VLADIMIR: Menj, ébreszd föl! ~ ESTRAGON: Illúzió."];
4. a végső távozás előtt az elgyötört néma Lucky elesik, Pozzo kérésére Vladimir megrugdossa, hogy talpra álljon [„VLADIMIR: Egy pillanat. ~ (Lucky földre helyezi a csomagokat, a póráz végét Pozzo kezébe adja, ismét felveszi a csomagokat.)"].
A politikai cenzúra esetleges nyomására eligazító-magyarázó beírásoknak vélt többi „gyanús mondat" – például a két főhős „szociodevianciájáról", a társadalomból való kiközösítettségéről, reakciós egyházi neveltetéséről, börtönviselt előéletéről, munkaviszonyáról stb. – csak az angol változathoz képest „idegen" szövegtestek, viszont a francia–angol komparatív vizsgálat szerint ezek nem utólag kerültek be a magyar szövegbe, hanem még maga Beckett húzta ki őket a francia szövegből angolra átdolgozás közben a következetesen végigvitt dekonkretizáló szándék jegyében. Például a munkaidő utáni találkozás ténye a két világcsavargót szociálisan konkretizálta a francia szövegben (és a magyar fordítása szerint is becsületes munkásemberekként élnek képzeletünkben); s ugyanezen okból, a metafizikaivá titokzatosított Godot létezésének egyetlen konkrét bizonyítékát megszüntetendő változtatta meg Beckett még a szerzői kéziratban Godot saját kezű feljegyzését a francia és az angol nyomtatott szövegben Vladimir kézírásos feljegyzésére – amit egyébként nem talál meg a zsebében –, amikor hely és idő bizonytalan koordinátái között keresik az egyetlen biztos(nak vélt) pontot, a keresztfára, az ír mitológiából ismert világfára és a paradicsomi örök élet fájára utaló – de később potenciális bitófaként szemrevételezett – szomorú­fűz­(nek tippelt) fát. Kolozsvári fordításában:
ESTRAGON Az emberek hülyék. (Kínlódva felemelkedik, sántikálva a bal oldali díszlethez megy, a távolba néz, kezét ernyőként szeme elé tartja, megfordul, átmegy a jobb oldali díszlethez, a távolba néz. Vladimir követi a tekintetével, aztán felemeli a cipőt, belenéz, és sietve elereszti)
VLADIMIR Fujj! (Kiköp)
 Estragon visszamegy a színpad közepéig, s a hátteret nézi
ESTRAGON Gyönyörű vidék. (Megfordul, a színpad szé­léig megy, s a közönségre tekint) Mosolygó táj. (Vla­di­mirhoz fordul) Menjünk innét!
VLADIMIR Nem mehetünk.
ESTRAGON Miért?
VLADIMIR Godot-ra várunk.
ESTRAGON Persze. (Szünet) Bizonyos vagy benne, hogy itt van?
VLADIMIR Micsoda?
ESTRAGON Az a hely, ahol várakoznunk kell.
VLADIMIR Azt mondta, a fa előtt várjuk. (Szemügyre veszi a fát) Látsz más fát is?
ESTRAGON Milyen fa ez?
VLADIMIR Azt hiszem, szomorúfűz.
ESTRAGON És miért nincs levele?
VLADIMIR Kiszáradt.
ESTRAGON Vége a szomorúságnak.
VLADIMIR Hacsak nem az évszak az oka.
ESTRAGON Szerintem ez inkább cserje.
VLADIMIR Bokor.
ESTRAGON Cserje.
VLADIMIR Bo... (Meggondolja) Csak nem arra célzol, hogy rossz helyen várakozunk?
ESTRAGON Már itt kellene lennie.
VLADIMIR Nem mondta biztosra, hogy jön.
ESTRAGON És ha nem jön?
VLADIMIR Akkor holnap megint eljövünk.
ESTRAGON És holnapután is.
VLADIMIR Esetleg.
ESTRAGON És így tovább.
VLADIMIR Azaz, hogy...
ESTRAGON Amíg el nem jön.
VLADIMIR Könyörtelen vagy.
ESTRAGON Tegnap is itt voltunk.
VLADIMIR Ah, dehogy, becsapod magad.
ESTRAGON Mit is csináltunk tegnap?
VLADIMIR Hogy tegnap mit csináltunk?
ESTRAGON Igen, mit?
VLADIMIR Hát... (Megsértődik) Kételkedni, azt aztán tudsz.
ESTRAGON Miért? Szerintem tegnap is itt voltunk.
VLADIMIR (körbehordozza a tekintetét) A környék ismerős?
ESTRAGON Azt nem állítom.
VLADIMIR És akkor?
ESTRAGON Ettől még...
VLADIMIR No de mégis... ez a fa... (A közönség felé fordul) s ez a tőzegláp.
ESTRAGON Bizonyos vagy benne, hogy ma estére mondta?
VLADIMIR Mit?
ESTRAGON Hogy várjuk.
VLADIMIR Szombatot mondott. (Szünet) Úgy rémlik.
ESTRAGON Meló után.
VLADIMIR Feljegyeztem valahová. (Kotorászik mindenféle mocsokkal dagadtra tömött zsebeiben)
ESTRAGON És melyik szombatot mondta? És szombat van-e ma? Nem inkább vasárnap? Vagy hétfő? Vagy péntek?
VLADIMIR (izgatottan néz körül, mintha a tájban felfedezhetné az időpontot) Nem! Lehetetlen!

Az angolból fordított magyar változatra épülő komparatív szövegtérkép, „metatextus" segítségével tetten érhetjük Beckett francia–angol szövegmódosítási szándékait (szögletes zárójelbe tett szavak jelzik a franciából kihúzott szövegrészt KGE fordításában, félkövér betű jelzi az átfogalmazott vagy újonnan beírt szövegrészt PI fordításában):
ESTRAGON Az emberek [hülyék] rohadt tudatlan majmok.
 (Kínlódva feláll, kisántikál egészen bal szélre, megáll, szeme fölé tartott tenyérrel a távolba mered, megfordul, átmegy egészen jobb szélre, a távolba mered. Vladimir nézi, majd odamegy a cipőhöz, az egyiket felemeli, belepillant, de hirtelen vissza is ejti)
VLADIMIR Pfű!
 (Köp. Estragon bemegy középre, megáll háttal a közönségnek)
ESTRAGON Varázslatos hely. (Megfordul, előrejön, meg­áll a közönséggel szemben) Szívderítő látvány. (Vla­dimirhoz fordul) Na, menjünk.
VLADIMIR Nem lehet.
ESTRAGON Miért nem?
VLADIMIR Godot-ra várunk.
ESTRAGON [Persze.] (csüggedten) Á! (Szünet) Biz­to­san ide volt?
VLADIMIR Mi?
ESTRAGON Megbeszélve, hogy várjuk.
VLADIMIR A fánál mondta. (Nézik a fát) Látsz itt más fát?
ESTRAGON Milyen fa ez?
VLADIMIR Nem tudom. Szomorúfűz.
ESTRAGON Hol a levele?
VLADIMIR Kiszáradt.
ESTRAGON Elapadtak a könnyei.
VLADIMIR Esetleg más az évszak.
ESTRAGON Inkább bokornak tűnik.
VLADIMIR Cserjének.
ESTRAGON Bokornak.
VLADIMIR [Cser…(meggondolja)] Cserjének… Mire célozgatsz? Hogy nem jó helyen járunk?
ESTRAGON Már itt kéne neki lenni.
VLADIMIR Nem mondta biztosra, hogy jön.
ESTRAGON Mi van, ha mégse jön?
VLADIMIR Visszajövünk holnap.
ESTRAGON És holnapután.
VLADIMIR Valószínűleg.
ESTRAGON Meg azután is.
VLADIMI Az a lényeg, hogy…
ESTRAGON Addig, amíg el nem jön.
VLADIMIR Kegyetlen vagy.
ESTRAGON Itt vártunk tegnap is.
VLADIMIR Dehogy, ebben nagyon tévedsz.
ESTRAGON Akkor mit csináltunk tegnap?
VLADIMIR Hogy mit csináltunk tegnap?
ESTRAGON Hogy mit.
VLADIMIR Hát… (dühösen) [Kételkedni, azt aztán tudsz] Melletted mindig elbizonytalanodik az ember.
ESTRAGON Szerény véleményem szerint tegnap itt voltunk.
VLADIMIR (körbejáratja tekintetét) Ráismersz?
ESTRAGON Nem azt mondtam.
VLADIMIR Hanem ?
ESTRAGON Mindegy.
VLADIMIR Akkor is… ez a fa… (A nézőtér felé fordul) … ez a posvány.
ESTRAGON Egész biztosan ma estére volt?
VLADIMIR Mi?
ESTRAGON Megbeszélve. Hogy várjuk.
VLADIMIR Szombatot mondott. (Szünet) Úgy gondolom.
ESTRAGON [Meló után.] Úgy gondolod.
VLADIMIR Feljegyeztem valahova. (Kotorászik a zsebében, ami tömve van mindenféle kacattal)
ESTRAGON (nagyon alattomosan) De melyik szombatot mondta? És ma szombat van? Netalán vasárnap? (Szünet) Vagy hétfő? (Szünet) Vagy péntek?
VLADIMIR (Eszelősen kapkodja tekintetét, mintha a tájba lenne írva, milyen nap van) Nem! Az lehetetlen!

Szociodeviancia, vallásos neveltetés és priuszos elő-élet ügyében KGE-nél egyszerű félrefordítás áldozatai voltunk:
 (Vladimir egészséges kacagásban tör ki, de rögtön el is nyomja, kezét az ágyékához szorítja, arca eltorzul)
VLADIMIR Már kacagni sem merünk.
ESTRAGON Ettől is megfosztottak.
VLADIMIR Csak a mosolygás maradt meg. (Arcán óriási mosoly nyílik, megmerevedik, egy ideig tart, majd hirtelen megszűnik) Csakhogy ez nem ugyanaz. Végtére is... (Szünet) Gogó...
ESTRAGON (ingerülten) Mit akarsz?
VLADIMIR Olvastad a Bibliát?
ESTRAGON A Bibliát? (Utánagondol) Belelapoztam, ha jól emlékszem.
VLADIMIR (meglepetten) Abban az istentelen iskolában?
ESTRAGON Honnan tudhatnám, hogy az iskola istenes volt-e vagy istentelen?
VLADIMIR A sitiben olvashattad.
ESTRAGON Lehet. A Szentföld térképére emlékszem. Színes térkép volt, nagyon szép. A Holt-tengert hal­ vány­ kékre festették. Csak ránéztem, elfogott a szomjúság. Elhatároztam, hogy a mézesheteket ott töltöm. Úszunk, és boldogok leszünk.
VLADIMIR Úgy látszik, valamikor költő voltál.
ESTRAGON Az hát. (A rongyaira mutat) Kitalálhattad volna.

A francia szöveg pontos fordításából kiderül, hogy Vladimir itt állami iskolára céloz, ahol vallást nem tanítottak – Estragon szóviccszerű kitérő választ ad. Vladimir francia válasza („Tu dois confondre avec la Roquette" [= te összekevered a Roquette-tel]) szerint Estragon nem ült börtönben, s nem ott olvasott bele a Bibliába (az angol változatban egyébként a Biblia említése után a négy evangélium ismeretét firtatja Vladimir). A fiatalkorúak szigorú fegyelmű javító-nevelő fiúintézetét (magyar szleng szóval: a gyivit [= Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézet]) csúfolták Párizs 1900-ig működő híres börtönének neve után „La Petit Roquette"-nek [= kis Roquette-nek]. Az idézett rész pontos fordítása franciából (PI):
VLADIMIR Olvastad a Bibliát?
ESTRAGON A Bibliát? (Megfontolja) Biztosan belelapoztam.
VLADIMIR (meglepetten) Abban az iskolában, ahol nem ismerték Istent?
ESTRAGON Nem tudom, ismerték, vagy nem is merték ismerni.
VLADIMIR Te összetéveszted az iskolát a gyivivel.
ESTRAGON Lehet.
VLADIMIR Az evangéliumokra emlékszel?  
ESTRAGON A Szentföld térképeire emlékszem.

Az angol szövegből a két főhős iskolai neveltetésének, a gyivire-dutyira utalásnak a konkrétumai kimaradtak, Estragon költői múltja pedig egy vicces kiszólás erejéig hihető – idestova ötven éve vannak együtt, Vladimir tudná, ha Estragonnak egyetlen verssora is megjelent volna. A változásokat a metaszöveg ezúttal is jól érzékelteti:
 (Vladimir jóízű nevetésben tör ki, de azon nyomban ab­ba is hagyja, kezét ágyékára szorítja, ábrázata eltorzul)
VLADIMIR Az ember már nevetni se merhet.
ESTRAGON Ettől is meg van fosztva.
VLADIMIR Csak mosolyoghat…. (Hirtelen fülig érő vigyorra húzza a száját, tartja egy ideig, majd ugyanolyan hirtelen lehervasztja arcáról a mosolyt) …de ez nem ugyanaz. [Végtére is…] Nincs mit tenni. (Szü­net) Gogo…
ESTRAGON (ingerülten) [Mit akarsz?] Mi az?
VLADIMIR Olvastad a Bibliát?
ESTRAGON A Bibliát?… (Megfontolja) Biztosan belelapoztam.
[VLADIMIR (meglepetten) Abban az iskolában, ahol nem ismerték Istent?
ESTRAGON Nem tudom, ismerték, vagy nem is merték ismerni.
VLADIMIR Te összetéveszted az iskolát a gyivivel.
ESTRAGON Lehet.]
VLADIMIR Emlékszel az evangéliumokra?
ESTRAGON A Szentföld [térképére] térképeire emlékszem. Színesek voltak, szépek. A Holt-tenger világoskék volt. Már a látványától is megszomjaztam. Na, ide megyünk majd, mondogattam, ide megyünk majd nászútra. Itt majd fürödhetünk. A boldogságban.
VLADIMIR [Úgy látszik, valamikor költő voltál.] Egy költő veszett el benned.
ESTRAGON [Az hát.] Voltam én költő. (A rongyaira mutat) [Kitalálhattad volna.] Nem látszik rajtam?

Másodszor arra gyanakodtunk, hogy az azonosíthatatlan forrásból származó szövegrészek a francia ősbemutató vagy az első magyar színházi előadás próbafolyamata során rögzített színészi improvizációként kerültek be az előadásszövegbe, s maradtak benne a nyomtatott verzióban is – Léner Péter rendező szíves szóbeli közlése szerint a Thália Színházban használt rendezőpéldány és a súgópéldány teljes egészében megegyezett a Nagyvilágban korábban közölt szöveggel, a színészi szövegrögtönzés, a rendezői vagy dramaturgi beírás esélye teljes mértékben kizárható.
Végül harmadszorra azt föltételezzük, hogy Kolozs­vári szöveghűen és pontosan fordított, viszont – a könyvészeti forrásmegjelöléssel ellentétben – nem a párizsi Les Éditions de Minuit etalon szövegéből dolgozott. Kolozsvári járt Párizsban, valószínűsíthető, hogy ott jutott hozzá irodalmi vagy színházi kapcsolatok révén kéziratos szövegkönyvhöz vagy belső használatú „húzatlan" színházi munkapéldányhoz. Viszont e korábbi – nyomtatás előtti – szövegvariációk értelemszerűen a „szerzői vázlat" kategóriába tartoznak.
Beckett irodalom- és színháztörténeti jelentőségű művét több mint negyven éven át aránytorzító ballasztokkal terhelt, bő lére eresztett dialógusokkal tűzdelt, nyers szerzői kézirat állapotában kapta meg és fogyasztotta a magyar nyelvű befogadó. Nem meglepő, hogy az utóbbi évtized Godot-előadásaiban szinte szokássá vált, hogy rendezők, dramaturgok korrigálták, tisztították, rövidítették, „átfésülték", „frissítették" Ko­lozsvári fordítását, illetve az angol szövegváltozatból át-átemeltek bizonyos motívumokat a meglévő magyar szövegbe.

A másik magyar Godot – de melyik angol szövegből?

Az 1954-es első amerikai kiadás már az átírt-átdolgozott angol változatot adta közre, viszont a sajnálatos nyomdahibák, tévedésből kimaradt sorok miatt nem ez az etalon szöveg. A „herélt változatként" („bowdler-ized version") elhíresült 1956-os első londoni kiadás kijavította ugyan az amerikai kiadás nyomdatechnikai pontatlanságait, pótolta a tévedésből kimaradt sorokat,  és brit angol kifejezéseket használt, viszont a szöveget megjelenés előtt a Lord Chamberlain cenzúrázta: a durvának minősített kifejezéseket a közfelháborodás veszélye miatt ki kellett hagyni a szövegből – azok helyett a Peter Hall rendezte színházi előadásban is csak eufemizált kifejezések hangozhattak el. Az akasztási etűdben Vladimir csak a fülébe súghatta Estragonnak az akasztás miatt bekövetkező merevedésre vonatkozó mondatát, a Gozzo családban a családanya nem tripperes volt, hanem csipkeverő népművész, a vak Pozzo talpra állításakor információkérő – vagy gyanúelterelő – szándékkal elhangzó „Ki fingott?" kérdő mondat helyett az ártatlan „Ki böfizett?" került be, az  ízlésromboló seggbe billent, okádik szavak sem voltak kimondhatók és leírhatók. A Lucky zagyvaléknak tartott tirádájában szarkasztikus humorral nevén nevezett tudós kutatók közül csak Belcher (magyarítva: Beleböff) volt szalonképes, Fartov (magyarul: Farfing) helyett eufemizált stílusértékű oroszos hangzású szó jelent meg nyomtatásban és hangzott el a színpadon: Popov (magyarul kb.: Popsikov). Ezt a kényszerváltozatot az életrajzíró Deidre Bair szerint Beckett alacsonyabb rendű szövegnek bélyegezte (Samuel Beckett – A Biography. London, 1990).
A javított Waiting for Godot-kiadás a Royal Court Színház 1964-es előadását követően látott napvilágot: 1965-ben a Faber and Faber adta ki először a teljes és csonkítatlan, a szerző által hitelesnek és véglegesnek minősített szöveget („complete and unexpurgated", „authorized by Mr. Beckett as definitive") (Deidre Bair: Samuel Beckett – A Biography. London, 1990); e szöveg Beckett által szerkesztett és jóváhagyott változata jelent meg röviddel a szerző halála után a The Complete Dramatic Works 1990-es javított kiadásában. A Kal­lig­ram Kiadónál megjelenés előtt álló magyar fordítást ez alapján készítettem.

A két szerzői szöveg statisztikai mutatói

A francia és az angol autorizált szöveg már mennyiségi mutatókkal mérve is jelentős nagyságrendű szövegeltéréseket mutat; a szerzői instrukciók és a dialógusok mennyiségi eltérései a drámai mű egészét (szerkezeti arányait, ritmikai bontását, értelmezési lehetőségeit, jelentésrétegeit) érintő lényegi, minőségi különbségeket, új tartalmi értékeket takarnak.
A francia és az angol szöveg – magyar fordításuk közös nevezőjén összemérve – nem azonos terjedelmű: az angol szövegváltozat magyar fordítása mintegy 1350 hasznos leütéssel hosszabb, mint a francia szövegváltozat forrásidegen szövegektől mentes pontos magyar fordítása. Szembeötlő, hogy a francia szövegből Beckett által kihúzott passzusok a módosított tartalmú szövegrészekkel együtt összesen 18 810 leütésnyi terjedelműek: a teljes szöveganyag csaknem 20 százalékát teszik ki!
Az angol változatban hozzáírt új szövegek, illetve a módosított tartalmú szövegátdolgozások együttes terjedelme ennél kevesebb: 12 757 leütés (13 százalék).
A szöveginformáció tartományának változása (a ki-esett régi szövegtartalom + a beépülő új szövegtartalom + a csak a magyar szövegben meglévő, tehát mindhárom nyelven forrásidegennek minősülő szövegtartalom együttes mennyisége) 35 369 betűnyi szövegmennyiséget érint, ami a teljes textusnak több mint 36 százaléka! A magyar olvasó az új magyar szöveg befogadásakor a francia eredetihez képest több mint egyharmad résznyi szövegváltozást érzékel.

Francia–angol komparatív szövegvizsgálat

Beckett  a francia szöveget 110 napig írta – az angol szövegen háromszor ilyen hosszan, több mint 330 napot dolgozott. Komoly francia–angol szakirodalmi viták folytak-folynak: melyik eredeti szöveg jobb, melyik változat tökéletesebb. J. Terence McQueency vizsgálatai kimutatják, hogy az angol textus szókincskészlete gazdagabb, mert sokkal szélesebb lexikai forrásból merít. Ruby Cohn szerint a francia sokkal hitelesebben a természetes beszélt nyelvet használja, és sokkal komikusabb hatású, míg az angol komorabb és szikárabb. Harry Cockerham azt bizonygatja, hogy Beckett mindkét nyelven egyformán komikus, egyformán lényegre törő, egyformán költői és egyformán enigmatikus. Lawrence Graver szerint nagyjából ugyanazt a darabot olvassa mindkét nyelven az ember, de mégsem teljesen ugyanazt: az angol verzió sokkal színszerűbb, „more actable" [= jobban előadható]; a szerző-fordító célja bevallottan az volt, hogy a lehető legjobb angol nyelvű színházi textust állítsa elő, nem pedig az, hogy az eredetit legjobban megközelítő, legstílushűbb angol fordítást hozza létre. A szisztematikus komparatív formai-tartalmi szövegvizsgálat azt bizonyítja, hogy az angol változat arányosabb szerkezetű, változatosabb stíluseszközöket használó, megmunkáltabb alkotás; kultúrtörténeti-mitológiai utalásai és idézetei megsokszorozzák az interpretációs lehetőségeket, s ezáltal a mű értelmezési struktúrája nyitottabbá vált; műfajilag pedig inkább filozofikus-abszurd tragikomédia, mint humoros music hall-, vaudeville- és burleszkelemekkel dúsított színmű.
Beckett kreatívan fordít – megteheti: saját művét hangszereli át. Nem a szokásos műfordítói gyakorlatot követi: nem a francia szöveg jelentését ülteti át angolra, nem tartja meg a forrásszöveg verbális tonalitását, nyelvi stílusjegyeit – ezt a művészi szabadságot „idegen" műfordító nem engedhette volna meg magának. A francia színmű köznapi beszélt nyelven, kollokviális stílusban, „középhangnemben" szólal meg. Az angol tragikomédia stílusrétegei gazdagabbak, szélsőségesebb stílusjegyek feleselnek egymással: a „small talk"-os minimalista dialógustechnika közben gyakran használja az irodalmi nyelv fordulatait, a fentebb stíl olykor az ironikus humor hordozója, hellyel-közzel pedig vulgáris és szubsztenderd kifejezések röpködnek.
A darab igen szűk – mindössze 1782 lexémányi – angol szókincskészlete a 35 tulajdonnévvel, a 7 lefordítható beszélő névvel, a 9 indulatszóval, a 18 más nyelvből (latin, görög, francia, ír) kölcsönvett szóval, a 10 kifacsart szótorzóval és a 3 kitalált szóképződménnyel együtt is mindössze 1864 szószerű egységet használ, az angol szöveg szavait-mondatait mégsem érti meg a 2000 angol szó birtoklását garantáló nyelvtanfolyamon végzett idegen nyelvű beszélő – a szavak stílusértéke, stilisztikai ázsiója széles sávban oszcillál: a köznapi, köznyelvi szavaktól az irodalmi nyelvben is ritkán használt választékos szavakig ível (például: dally [= elidőz], torrent [= ont], wilt [= elszontyolodik]; congner [= fajtárs], effulgence [= ragyogás], vociferation [= hangzavar, kiabálás]; indefatigable [= fáradhatatlan], somber [= komor];  flabbergasted [= megdöbbenten], voraciously [= mohón], vanguished [= legyőzve], with stupefaction [= megrökönyödve], cringing away from the menace [= a veszélytől megszeppenve], none the less [= mindazonáltal] stb.) mind a dialógusok, mind az instrukciók tartományában.
Beckett a tökéletesítés szándékával, a tartalmat is érintő mennyiségi változtatásokkal, az ősbemutatót követő előadásokon tapasztalt szerkezeti aránytalanságokat és időbeli ritmustalanságokat kiküszöbölve, a mű színpadszerűségének fokozását szem előtt tartva dolgozta át a darabot:
1.  kihúzta vagy átírta a párizsi előadásban nem működő instrukcióikat;
2.  a fölösleges dialógusokat kihagyta, a kevésbé értékeseket átfogalmazta;
3.  teljesen új angol szövegrészeket írt;
4.  a pszichológiai tartalmú vagy pusztán jelenettagoló értékű „csend" instrukciók áthelyezésével a mű egész mikrostruktúráját átritmizálta;
5.  gazdagabbá és mélyebbé tette a pontos vagy torzított bibliai allúziók rendszerét;
6.  irodalmi idézetekkel sűrítette az angol szöveget;
7.  francia tulajdonneveket, beszélő neveket cserélt vagy húzott ki;
8.  hibernizmusokkal vastagította a művet Írországhoz, az ír nyelvhez kötő szálait;
9.  felerősítette a darab fekete humoros, tragikomikus mozzanatait;
10. újabb szójátékokat épített be;
11.  szélsőségesebb stílusértékű kifejezésekkel gazdagította a nyelvi stílusrétegeket;
12. apró, de jelentős szövegmódosításokat hajtott végre,
és általános törekvése volt, hogy „dekonkretizáló" megoldásaival helytől-időtől függetlenített egyetemes és időtlen parabolává rajzolja át saját francia szövegű művét.

1. Szövegváltozások az instrukciók tartományában:
Beckett 111 esetben húzta ki saját régi instrukcióit nyomtalanul, például:
[Lucky kalapja a földre esik, de nem veszi észre], [Estra­gon feláll, hogy jobban lásson], [Lucky nem mozdul. Pozzo pattint az ostorral. Lucky felemeli a fejét], [nézik egymást, mint a műtárgyakat szokás, hol hátralépve, hol előre, néha lehajolva, egyre erősebben remegnek egymás láttán] stb.
52 régi instrukcióját ellentétes tartalmúra módosította (a színpadi szerzőként tapasztalatlan Beckett a párizsi próbákon tanulta meg, hogy a rendezői bal oldal a színész számára jobb oldalt jelent), vagy átfogalmazva pontosította, például:
 [a bal oldali díszlethez vezeti] – (kivezeti jobb szélre)
 [a bal oldali díszlethez fut] – (megáll jobboldalt legszélen)
 [megjelenik Estragon a bal oldali díszlet felől] –  (Estragon jön jobbról)
 [átfut a szín másik oldalára] – (jobbra el)
 [mindent a földre rak] – (leteszi a bőröndöt, a kosarat és a széket)
 [ahhoz a díszlethez szalad, amely mögött Estragon eltűnt, s a távolba néz] – (kifut bal oldalon legszélre, tekintetével a láthatárt pásztázza)
 [minthogy túl mélyen kezdte] – (túl magasan kezdte)
[fejében számol] – (órájára pillantva számol)
Beckett 107 új instrukciót írt az angol változat számára:
– helyzetváltoztatásra, mozgásra vonatkozó új szerzői utasítások:
(legyőzve elszontyolodik és elfordul), (óvatosan feláll), (Vladimir lassan átmegy a színen, leül Estragon mellé), (elfordulnak, szétválnak), (megint megfordulnak, szemtől szembe állnak) stb.;
– kellékkel való játékra vonatkozó új instrukciók:
(leveszi a szemüvegét), (felteszi szemüvegét, és végigméri a két hozzá hasonlót), (leveszik az égről a tekintetüket), (kalapjukat felteszik és ellazulnak) stb.;
– a szövegmondás módjára, a színész indulati-érzelmi állapotára vonatkozó, becketti „egyszavash új instrukciók szembetűnően megszaporodtak – a párizsi premiert követően szükségesnek érezte a színészi interpretáció hogyanjának szerzői pontosítását:
(alattomosan), (diadalmasan), (dühösen), (elpityeredve), (elkeseredetten), (elkedvetlenedve), (felbőszülten), (félénken), (indulatosan), (ingerülten), (igazságosan), (hevesen), (kétségbeesetten), (kelletlenül), (megfellebbezhetetlenül) stb.;
– hosszabb tömör új instrukciók:
(Ez egyszer elsüt egy aforizmát), (Próbál visszaemlékezni a névre), (mellékes zárógondolatként), (Nyög egyet, hatalmas indulattal), (Kifejezésre juttatja undorát) stb.
A nyomtatás előtti francia szerzői kéziraton alapuló magyar fordítás e változásokon túl további húsz forrásidegen instrukciót tartalmaz, a magyar olvasóközönség és a magyar színházi közönség szemszögéből nézve tehát a régi és az új magyar fordítás szövegtestében pusztán a szerzői instrukciók helye és/vagy tartalma összesen 290 ponton változott.

2. Szövegváltozások a dialógusok tartományában:
Példák a francia szövegben meglévő, de az angolból kihagyott dialógusokra:
Godot mint személy létezésének konkrétumait szisztematikusan irtja Beckett a szövegből: a találkozó időpontját Godot keze írásával rögzítő papírfecni motívumának törlése után a Godot-nál alvás konkrétumait tartalmazó dialógust is kihagyta:

[ESTRAGON Menjünk innét.
VLADIMIR Hova?  (Szünet)  Meglehet, hogy ma este nála alszunk, teli hassal, a száraz szalmán. Ez csak megéri a várakozást? Nem igaz?
ESTRAGON Egész éjjel várakozzunk?
VLADIMIR Még nappal van. (Csend)]

3. Új dialógusszövegek az angol változatban:
A dekonkretizálás szándéka a két önéletrajzi vonatkozású francia név kihagyását pár soros új angol szöveggel pótolta:
VLADIMIR Együtt jártunk ott, esküdni mernék rá. [Mégpedig szüreten egy kis faluban, Roussillonban, bizonyos Bonellynél.] Szőlőt szüreteltünk egy gazdánál, úgy hívták, hogy…(Ujjával csettint) …most nem jut eszembe a gazda neve, egy kis faluban, úgy hívták hogy… (Ujjával csettint) …most nem jut eszembe a falu neve, nem emlékszel?
A halál mint vezérmotívum vonul végig a darabon, rögtön az elején ismétléssel nyomatékosítja a szerző:
ESTRAGON Az előbb mintha a pokoltól mondtad volna.
VLADIMIR A haláltól, a haláltól.

A szitokpárbaj nagy műgonddal megválogatott – az alliterációs felvezetés után a Beckett által nem igazán kedvelt „kritikusssokon" csattanó – ritka szép szavai a francia szövegből még hiányoztak:
 VLADIMIR [nyomorult] Gyengeelméjű!
 ESTRAGON [Remek ötlet! Hordjuk le egymást a sárga földig.] Jó ötlet, sértegessük egymást! (Elfor­dul­nak, szétválnak, megint megfordulnak, szemtől szembe állnak)
VLADIMIR Eszelős!
ESTRAGON Gyűrűsféreg!
VLADIMIR Szörnyszülött! 
ESTRAGON Ágyéktetű!
VLADIMIR Csatornapatkány!
ESTRAGON Káplán!
VLADIMIR Kretén!
ESTRAGON (megfellebbezhetetlenül) Kritikusss!
 VLADIMIR Jaj! ([Gyalázkodó szavak után – csend])  (Legyőzve elszontyolodik és elfordul)
 ESTRAGON És most béküljünk ki.

4. „Csend" és „Szünet":
Különösen tanulságos látni, hogy – miután Beckett egyik kulcsszava, gyakran (a franciában 209-szer, az angolban kereken 200-szor) használt ritmusszervező instrukciója a „Szünet"  és a „Csend" – a játék ritmusa, dinamikája és időbeli tagolása miként módosul az angol változatban azáltal, hogy az előírt szerzői „csendrendeletek" helyének egynegyede megváltozott:
–  29 francia szünethely kimaradása gyorsítja a játékot az angolban;
–  20 új érzelmi tartalommélyítő vagy tagolási pont keletkezett;
– 158 „Csend" és „Szünet" maradt a régi helyén;
– 22 helyen maradt a cezúra, csak a „Szünet" szó „Csend"-re változott, vagy fordítva.

5. Bibliai utalások, bibliai idézetek:
A direkt vagy rejtett bibliai utalások (Mózes Első könyve és Harmadik könyve, Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma stb.), a pontos vagy szándékosan rontott bibliai idézetek, szókapcsolatok köre jelentős mértékben bővült az angol változatban.
A helyszínleírást követő legelső szerzői instrukcióban a kő motívuma, melyen ülve Estragon a cipőjét próbálja lehúzni, utalás a feltámadott Krisztus sírjának szájáról elgördített kőre; az angol ditch nemcsak árkot, hanem gödröt, sírgödröt is jelent.
Estragon Ádám néven mutatkozik be Pozzo előtt az angol szövegben (a franciában Catullus néven) – erősítve azt a jelentésvonulatot, melynek mentén Ábel és Káin néven szólítgatják a földön fekvő Pozzót és Luckyt a második felvonásban.
 „Akiket Isten saját képmására teremtett!h – Pozzo angol mondata („Made in Godfs image!h) pontosan használja a Biblia szavait: „And God said, Let us make man in our image, after our likeness." (Genesis 1,26) – „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá" (1Mózes 1,26).
„Kelj fel és próbálj járni!h – utasítja Vladimir Estragont, Jézus csodatévő szavait profán pontatlansággal.
Vladimir a francia változatban közhelyszerűen semmitmondó, lapos bölcseleti tartalmú idézetre próbál emlékezni:  „C`est long, mais ce sera bon. Qui disait ca?" (Sokára lesz, de jó lesz. Ki is mondta ezt? ), az angol változatban Beckett egy bibliai idézet kulcsszó nélküli csonkolt félmondatát adja Vladimir szájába: „Hope deferred maketh the something sick, who said that?"(„Az halogatott reménység beteggé tészi az izét, ki is mondta ezt?"). A teljes szöveg a Bibliában a Példabeszédek könyve 13. részének 12. versében található:  „A halogatott reménység beteggé teszi a szívet, de a megadatott kívánság életnek fája." Az 1590-es Vizsolyi Bibliában Károli Gáspár az elme szót használja. A francia alapszöveg semmilyen bibliai vonatkozást nem tartalmaz.

6. Shakespeare-idézetek, versidézetek az angol szövegben:
Beckett Vladimir moralizáló monológjában – a francia szöveggel ellentétben  („A kérdés nem ez, hanem az, hogy valójában mi dolgunk van itt") – szó szerint idéz Hamlet nagymonológjából: „Mit keresünk mi itt? Az itt a kérdés." A Vízkeresztből a Malvolio félrevezetésére írott hamis levél szavait („Vannak, akik rangosnak születnek, vannak, akik elérik a rangot, és vannak olyanok, akiknek ölükbe hull") eltorzítva idézi: „Mindnyájan bolondnak születünk – van, aki az is marad". Lucky vészjósló szavai  („wastes and pines" – „sorvad és senyved") a Macbeth Első boszorkányának szavait visszhangozzák. 
Theokritosz, Calderón, Rousseau, Schumann, Mal­raux szállóigévé vált mondatai beépültek a francia szövegbe is; Sabine Baring-Gould áhítatos egyházi énekéből – amit később Krapp kétszer is énekel Az utolsó tekercsben – csak az angol szöveg idéz, és Hérakleitosz híres filozófiai megállapítása sincs benne a francia változatban, csak az angol szövegben hangzik el ironikus rímbe (folyó–genyó) facsarva („Nem léphetünk kétszer ugyanabba a genyóba").
Baudelaire L’Invitation au Voyage (Útrahívás) című versének töredékesen citált szavai és Verlaine Le ciel est par-dessus le toit (Hogy ragyog a tető felett) című költeményének sorai Szabó Lőrinc fordításában, Shelley To the Moon (A hold) című versének részletei Kosztolányi Dezső fordításában szólalnak meg magyarul a drámaszövegben – ez utóbbi vers Caspar David Friedrich  1819-ben készült Két férfi a holdat szemléli című festményének motívumait idézi, melyet Beckett 1937-ben fedezett fel magának a drezdai képtárban; a képen két kalapos férfi egy „feketén bólogató", lombkorona nélkül kornyadozó fa mellett a holdat nézi.

7. A konkrét francia helyszínnevek és tulajdonnevek változásai:
A francia szöveg francia helyszínnevei azt az érzetet kelthették, hogy a történet helyszíne Franciaország. A dekonkretizáló szándék a történés helyszínét is igyekszik rejtélyesen homályban hagyni. Beckett szinte kivétel nélkül kiirtja saját korábbi francia helyszín- és személynévutalásait; néhány francia tulajdonnevet átír angol-ír vonatkozásúra: [Voltaire] helyett: Berkley püspök, [Normandia] helyett: Connemara, [Seine megye, Seine-et-Oise megye, Seine-et-Marne megye, Marne-et-Oise megye] helyett: Feckham, Peckham, Fulham, Clapham áll az angol szövegben. Ezek a tulajdonnevek kivétel nélkül Lucky tudatáram-monológjában bukkanak elő, így természetesen nincs helyszín-azonosító hitelük – Feckham ugyanúgy kitalált név, mint francia párja.
Négy francia vonatkozású utalás megmarad, viszont ezek sem alkalmasak a csavargók jelenlegi tartózkodási helyének azonosítására, mert múltbeli emléket vagy jövőbeli vágyat megfogalmazó mondatban hangoznak el: Vladimir emlékei szerint az Eiffel-torony tetejéről kellett volna leugraniuk, a Rhoˆne (Kolozsvárinál: a Szajna) folyóba ugrott bele Estragon, a Macon-vidék (Kolozsvári­nál: Francia-Középhegység) az a hely, amihez a játék helyszínéül szolgáló teret hasonlítják, a Pireneusokban szeretne túrázni Estragon (a franciában a Pireneusok l’Aričge nevű részén).
Egyetlen „árulkodó" francia tény maradt az angol dialógusszövegben: Estragon tíz, majd öt francia frankot (a franciában un louis és cent sous, azaz: egy lajosaranyat és száz öt-centime-ost, KGE fordításában egy napóleont, majd egy ötfrankost, az angolban ten francs és five, azaz: tíz frankot, majd ötöt) kér az első felvonásban Pozzótól, és száz, majd kétszáz frankot (a francában cent francs és deux cents, az angolban one hundred francs és two hundred) kínál a vak Pozzo is a segítségért a másodikban. Korábbi angol szövegkiadásokban angol pénznemnevek jelentek meg. Ezen felbátorodva – folytatva Beckett kreatív fordítási technikáját – jelen fordítás a francia fizetési eszköz (frank) nevét kihagyva, a szereplővel csak a számnevet kimondatva ezt a francia helyszínre utaló „kakukktojást" is eltünteti a szövegből; a frankot időközben „eltüntette" az euró, az alamizsnaként áhított összeg (tízes, ötös) és a szolgáltatásért kínált összeg (egy százas, kétszáz) nagyságrendje és aránya így is jól érzékelhető.
A szerzői-átdolgozói manőverek következtében az angol szövegváltozatból elfogytak a konkrét francia helyszínutalások, fokozottabban jelen van az idő és a hely elvontságára, bizonytalanságára, „nem realista" kezelésére irányuló szerzői törekvés. Viszont kárpótlásul érdekesen új színt hoztak az angol szövegbe a játékos fricskával felbukkanó francia mondatok. A kriptai vizionálás jelenete után elhangzó francia nyelvű dialógusrészlet hatásosan, kifejezetten idegenül hangzik az angol nyelvű szövegkörnyezetben (a magyar fordítás fonetikus írásmódja fokozza az olvasói élményt):
ESTRAGON Kevulé vu?
VLADIMIR Mit mondasz?
ESTRAGON Kevulé vu?
VLADIMIR Ja, que voulez vous. Pontosan.
Ugyanezt a hatást éri el a szerző, amikor az angol szövegben Pozzo a besötétedés természetéről rögtönzött felvilágosító kiselőadására Estragon hiányos műveltségű sznob módjára angolos kiejtéssel elmondott francia nyelvű színházi bókkal reagál: „Oh tray bong, tray tray tray bong!" A magyar szöveg a francia nyelvet angolosan törő sznobizmus kifugurázása helyett a trčs bon magyarosan ejtett és ellentétes értel­műnek hangzó alakjával igyekszik a félműveltség hatását visszaadni (a magyar szlengben a tré a rossz, ócska, gyenge szinonimája): „Ó, tré bong, tré bong, na­gyon-nagyon tré!"

8. Hibernizmusok – az ír nyelv hatását mutató nyelvi megoldások:
Ír szavak és kifejezések vastagítják a művet Írországhoz, az ír nyelvhez kötő szálait (ezeket  az  erdélyi magyar nyelv „szerkezet-összevonásos" megoldásaival, illetve magyar tájnyelvi szavakkal fordítottam):
Get up till I embrace you. (Állj fel, öleljelek meg.)
I’d like well to hear him think. (Én jobb szeretném hallani, ahogy gondolkozik.)
But it is not for nothing I have lived through this long day. (Na de nemhiába éltem végig a mai hosszú napot.)
He wants to cod me, but he won’t. (Meg akar vezetni, de nem fog!) [= be akar csapni, félre akar vezetni]
dudeen (magyar tájnyelvi szóval: csibuk)

9. Felerősítette a darab fekete humoros vonulatát:
A durva akciót emlegető francia szöveg helyett („rúgjon bele, lehetőleg az altestébe és a pofájába") angol akasztófahumor hordozza Pozzo agressziv rutinériáját:
Először meg kellene rántania a kötelet, ahogy csak bírja, de meg ne fojtsa. Erre reagálni szokott. Ha mégse, akkor adjon neki cipőorral egy kis ízelítőt a képébe, és – ha egy mód van rá – a becsesebb felébe is.
Máskor a durva és vulgáris szavak szolgálnak groteszk humorforrásul. Beckett megtartja, de a humor kedvéért legtöbbször áthangszereli a franciában is meglévő nyers indulati töltésű kifejezéseket:
Kick him int he crotch – [Vágd szájon!] Rúgd tökön!
I’ve puked my puke of a life away here – [Az egész hugyos életemet itt csorgattam el] Itt okádtam szét egész okádék életemet
instead of simply kicking him out on his arse – [ám ahelyett, hogy egyszerűen kidobnám az ajtón, kidobnám seggbe rúgások kíséretében]  ahelyett, hogy egyszerűen seggbe billenteném
A „Ki fingott?" (Who farted?) esetében a francia szöveg is szó szerint ugyanilyen szókimondó („Qui a pété?"), a régebbi magyar fordítás eufemisztikus kísérlete nem durran akkorát a színpadon [Ki szellentett?].

– A mai beszélt nyelvbe inverz szórend, régies igeragozás, archaikus kifejezések vegyülnek:
Hope deferred maketh the something sick (Az halogatott reménység beteggé tészi az ízét)
Night is drawing nigh [= közelg az éj, leszáll az éj] (Lassan leszáll az éjszaka)

– A „fentebb stíl" ironikus alkalmazása az angol szövegben
[ESTRAGON (eltúlzott lelkesedéssel) Figyelek.]
A francia szöveg egyszerűségét túlzóan választékos, arisztokratikusan formális stílusú gúnyos felhang színesíti az angolban:
ESTRAGON (eltúlzott lelkesedéssel) Szerfölött érdekfeszítőnek találom, valóban.
A francia szöveg pajzán kanhumora helyett az akasztáskor bekövetkező hirtelen magömlésre és a hullamerevségre egyaránt asszociáltató intellektuális akasztófahumor stíluseszközei jelennek meg Vladimir angol válaszában:
ESTRAGON Mi lenne, ha felkötnénk magunkat?
VLADIMIR [Legalább feláll.] Hm! Felettébb kielégítő merevedést produkálnánk.

10. Újabb szójátékok:
A francia szöveg bűnbakképzésre utaló mondata egyszerű próza:
Voila l`homme tout entier, s`en prenant a sa chaussure alors  que c`est son pied le coupable. (Ilyen az ember! A cipőt hibáztatja, holott a lába a hibás.)

Az angol mondat játszik a szavakkal, és archaikus alliteráló poétikai formába bújik (a magyar szöveg – ezt erősítendő – a disztichon második, „pentametrikus" sorának időmértékes metruma szerint is ritmizálható):
There is man all over for you, / blaming on his / boots the // faults of his / feet.
(Ímé az ember! Bántja a lábbelijét, bár csak a lába büdös!)

Az akasztást végül elkerülni akaró Estragon angol mondata („Don’t let’s do anything. It’s safer.") a „semmi csinálását" is aktív időtöltésnek állítja be:
[Ne csináljunk semmit. Az a legokosabb.] Csináljuk azt, hogy nem csinálunk semmit se. Az biztonságosabb.

Az elveszített légszórója miatt sopánkodó Pozzót Estragon a többjelentésű angol „sound" szóra (sound = hangzik; as sound as sound as a bell = olyan egészséges, mint a makk; úgy szól, mint az ércharang) épülő remek szóvicces minimutatvánnyal parodizálja, mely a franciában nem szól olyan jól:
[ESTRAGON (elhaló hangon) A bal tüdőm nagyon gyönge. (Halkan köhög. Harsogó hangon) De a jobb tüdőm kifogástalan.]

ESTRAGON (Faintly.) My left lung is very weak! (He coughs feebly. In ringing tones.) But my right lung is as sound as a bell!

A „szószerintiség" szerint hűtlen fordításom a halk – elhaló – halhatatlan – hallhatatlan – hallatlan – hallható magyar „szabadötlet-jegyzékre" épül:
ESTRAGON (elhaló hangon) A bal tüdőm hallhatatlanul gyenge.(Halkan köhög. Majd csengő hangon) De a jobb tüdőm hallatlanul jól hallható!

Ez a „világos" példa az olvasó szemének és a néző fülének is szól:
ESTRAGON Use your intelligence, can’t you?
(VLADIMIR uses his intelligence.)
VLADIMIR (Finally.) I remain in the dark.

ESTRAGON Használd az eszedet. Világos?
(Vladimir használja az eszét)
VLADIMIR (végül) Nem világos.

11. Változatosabb stílusértékű szavak, szélsőségesebb stílusrétegek:
– Szakszavak, rétegnyelvi kifejezések:
állatbiológia: crablouse (lapostetű), sewer-rat (csatornapatkány), morpion (ágyéktetű);
divat: fob (órazseb), crown [= kalap teteje, a karima fölötti burája];
építészet: caryatids (kariatidák), manor (uradalmi kastély, nemesi kúria);
mechanika: deadbeat escapement (billegőkerekes holtjáratgátlómű [= nyugvójáratos horgonygátszerkezet]), half-hunter (duplafedeles zsebóra);
orvostan: abortion (szörnyszülött), foetal posture (csecsemőpóz, embriópozitúra), moron (gyengeelméjű);
sport: running start (repülőrajt), camogie (ír női jégkorongozás).

– Bővebb angol szókincs
A szakirodalom gyakran idézett eklatáns példája szerint a francia szöveg e három mondata a „tire" [= húz] szót használja:
Pozzo tire sur pipe [=Pozzo „meghúzza" a pipáját, beleszív a pipájába]
Vladimir tire Estragon vers les coulisses [= Vladimir a kulisszák felé húzza Estragont]
Pozzo tire sur la corde (Pozzo meghúzza a kötelet)

Az angol szöveg három különböző szóval fordítja ugyanazt:
Pozzo puffs at his pipe [= Pozzo pipájából pöfékel, rápöffent, rápipál]
Vladimir drags Estragon towards the wings [= Vladimir a takarófüggöny felé vonszolja Estragont]
Pozzo jerks the rope [= Pozzo megrántja a kötelet]

A magyar fordítás természetesen az angol szöveget követi:
Pozzo pöfékel a pipájából.
A takarás felé ráncigálja Estragont.
Pozzo megrántja a kötelet.

12. Apró, de jelentős szövegmódosítások:
Komoly díszlettervezési következménye van a második felvonást kezdő szerzői utasításnak: 
[A fa lombot hajtott.] A fa ágán négy-öt levél.
A francia szövegben Estragonnak Lucky táncáról a lámpagyújtó halála jut eszébe címként, az angol szövegben Jézus kínhalála, aki az emberiség bűnbakjaként halt meg a bűnösök helyett:
[A lámpagyújtó halála.] A Bűnbak Haláltusája.
Vladimir is más címeket tippel; az indifferens francia címjavaslattal szemben az angol utal a Lucky által cipelt összehajtogatható faszékre (stool = szék, ülőke; hard stool = kemény széklet):
[A rákos aggastyán.] A Székrekedés.

A magyar fordítás érzékeny pontjai

1. Kulcs a Lucky-monológhoz

Lucky a szerzői – és rendezői – értelmezés kulcsfigurája, fontos, hogy megértsük és pontosan fordítsuk le enigmatikus nagymonológja értelmét: „bolond beszéd" – kell, hogy legyen benne rendszer Beckett esetlegességeket nélkülöző alkotói törvényei szerint.
A hírhedten hosszú juxtapozíciós dada tiráda előtt a francia szöveg és a magyar fordítás ismerői azt az instrukciót olvashatják, hogy: „teljesen egyhangúan". A gépies és értelmetlen kántálásra serkentő szerzői utasítás éppen az értelmező intonációtól fosztotta meg a színészt.
Alaposabb vizsgálódás és a lefordításához szükséges szoros olvasás („close reading") után felfedezhetjük a mondatértékű közlések értelmi rendszerét és a grammatika összerendező logikáját Lucky monológjában is. Ha a nyomtatott textus folyamatosságából újratördeljük a szöveget, szétválasztva a stilárisan vagy jelenté-sük szerint egymáshoz tartozó szavakat, szintagmákat, meglepő végeredményt kapunk. Tartalmuk, stílusuk alapján három nagyobb szövegcsoport különíthető el: Lucky skizofrén módon három különböző stílusú, egymásba montírozott szöveget mond egy időben. A szövegek főmondatait alárendelő és beékelt mellérendelő tagmondatokkal – sztereotípiákkal, közhelyekkel, zsurnalisztikai kifejezésekkel, ismétlésekkel – szakítja meg, így az összetartó nyelvtani szerkezet első olvasásra nem felfejthető.
Az angolban a kötött szórend és a prepozíció segít mondatértékű közleménnyé kapcsolni az egymáshoz tartozó szavakat, kifejezéseket, az agglutináló magyar nyelvben a toldalékolás. Ha az angol szöveg sorokra szabdalt kollázsának csak minden második-harmadik mozaikegységét olvassuk össze (kihagyva a folytatásként nem kínálkozó soregységeket), kis szódominózás után értelmes félmondatokat kapunk, melyek a végén ép szerkezetű mondattá állnak össze. A fordító feladata ettől kezdve egyszerű: a magyar nyelv szabályai szerint kell toldalékolni és nyelvtani viszonyrendszerbe építeni az angol szavak magyar megfelelőit:
Adva van
amint azt nyilvánossá tett munkáiban
Pontjucast és Wattkan
lefekteti
egy személyes Isten
aki quaquaquaqua
egy fehér szakállú
quaquaquaqua
aki időn kívül és kiterjedés nélkül létezik
aki az isteni apátia
az isteni atámbia
az isteni afázia
magasságaiból
eddig még ismeretlen okból
amire az idő majd magyarázatot ad
szívből szeret
kevés kivételtől eltekintve
mindannyiunkat
és
mint az isteni Miranda
együtt szenved mindazokkal
akik
eddig még ismeretlen okból
amire majd az idő magyarázatot ad
a gyötrelemre vettettek
a tűzbe vettettek
mely tűznek lángja fellobban
és
ha így megy tovább
ki vonná kétségbe
lángba borítja a levegőeget
lángot vet
más szóval mondva
a poklot beledurrantja a mennybe
ahol
óh hogy ragyog az ég azúrja
milyen nyugodtan
milyen nyugodtan
mely nyugodtság
bár átmeneti
mégis jobb a semminél

A töredékek többszörösen összetett értelmes mondattá állnak össze:
Adva van – amint azt nyilvánossá tett munkáiban Pontjucast és Wattkan lefekteti – egy személyes Isten – aki quaquaverzális, egy fehér szakállú quaquaverzális –, aki időn kívül és kiterjedés nélkül létezik, aki az isteni apátia, az isteni atámbia, az isteni afázia magasságaiból eddig még ismeretlen okból – amire az idő majd magyarázatot ad – szívből szeret kevés kivételtől eltekintve mindannyiunkat, és mint az isteni Miranda együtt szenved mindazokkal, akik eddig még ismeretlen okból – amire majd az idő magyarázatot ad – a gyötrelemre vettettek, a tűzbe vettettek, mely tűznek lángja fellobban, és – ha így megy tovább, ki vonná kétségbe – lángba borítja a levegőeget, lángot vet; más szóval mondva: a poklot beledurrantja a mennybe –, ahol óh, hogy ragyog az ég azúrja, milyen nyugodtan, milyen nyugodtan – mely nyugodtság bár átmeneti, mégis jobb a semminél!
A beékelődő lényegtelen soregységeket kihagyva teológiai tartalmat közvetítő mondatot kapunk:
Adva van egy személyes Isten – egy fehér szakállú, minden irányba hatni tudó –, aki időn kívül és kiterjedés nélkül létezik, aki az isteni apátia magasságaiból szívből szeret mindannyiunkat, és együtt szenved mindazokkal, akik a gyötrelemre vettettek, a tűzbe vettettek, mely tűznek lángja fellobban, és lángba borítja a levegőeget; ahol ragyog az ég azúrja nyugodtan, mely nyugodtság bár átmeneti, mégis jobb a semminél!
Ugyanezzel a módszerrel más sortöredékek egymás után rakásával, az alá-mellérendelő sallangok elhagyása után az emberiség elkorcsosulását vizsgáló fiktív tudományos értekezés egyik mondatát olvashatjuk:
Amint azt nyilvánossá tett munkáiban Pontjucast és Wattkan lefekteti, sőt mi több: figyelembe véve, hogy Testes és Cudarn befejezetlen munkásságának eredményeként – ami díjat nyert Esse-in-Posse Emberi­segg­kutató Akakakakadémiáján – minden kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy – Farfing és Beleböff  befejezetlen munkáira tekintettel (amit sokan tagadnak) – az ember a fejlett táplálkozási és ürítési szokások ellenére sorvad és senyved, sőt mi több, a testkultúra-fejlesztés irányelvei ellenére, a sporttevékenységek űzése ellenére eltörpül és pusztul.
A harmadik összerakott mondat egy látomásos-zaklatott művészi szabad vers erejével fest múltbeli vagy jövőbeli világvégét, emberi szenvedéssel teli kozmikus világégést, jégkori,  világháborús vagy atomsokkos kataklizmát:    
Síkokon és hegytetőkön, tengerpartokon, folyók med­rében
futó vizek, futótüzek!
A lég és majd a föld a jéghidegben,
a vaksötétben kövek hona!
Ó jaj! Ó jaj!
A kövek Urának hatszázvalahányadik évében
a lég, a föld, a víz jéghideg!
A szakáll, a lángok, a könnyek, a kövek!
Ó jaj, ó jaj a koponya, a koponya,
a koponya, a koponya Connemarában!
Ó jaj!

Lucky monológja tehát a vallásos, a tudományos és a művészi megfogalmazás „egymásra kopírozott" verbális eszközeivel vizsgálja Isten létét és a pusztulásba sodródó emberiség helyzetét. Egy lepusztult véglény visszaidézi a korábbi magas szinten gondolkodó intellektuelt (tudóst-papot-művészt). Ennek az egyetemes és nagy ívű kísérletnek a kétségbeejtő paradoxona akkor „vág léket a koponyákon" – Örkény István szavaival élve –, ha az interpretált szavak mögötti jelentés is eljut a néző tudatába – értelmező, magyarázó, tanáros-prédikátori interpretációval – a francia instrukció monoton szövegmondásra buzdító felhívásával ellentétben. Az angol szövegből elmaradó „teljesen egyhangúan" instrukció azt sugallja rendezőnek-színésznek, hogy a beszédet kísérő szupraszegmentális jegyek: hangszín, hangerő, hangmagasság, beszédstílus, beszédtempó, szünetek (és a metakommunikatív színészi eszközök: arcjáték, gesztusok, testtartás, pózok)  rafináltan kidolgozott alkalmazásával – egy triplán skizoid csatornaváltó éles vágásainak montírozásában – Lucky értelmesen, érthetően és érdekfeszítően magyarázza el a három összefont monológ jelentését a hallgatóságnak – ez a szuggesztív-értelmező tudományos „székfoglaló" prófécia fokozódik a monológ előtti hosszú szerzői utasítások szerint epileptikus őrületté.  

2. Beszélő nevek
Beckett maga is kicserélte vagy átfordította a francia szövegben szereplő beszélő nevek nagy részét, ez állt modellként előttem: törekedve a szóalak formai hasonlóságára, az első néhány kezdőbetű azonosságára és legalább a szerteágazó tartalmú asszociációk lényegének visszaadására: testu (francia szleng) = disznófejű; testicle (angol) = heregolyó, stew (angol) = párolt hús, pörkölt; conard (francia szleng) = hülye, bugris, bolond; con (francia) = vagina; fartov (angol) = fingós; belcher (angol) = böfögő; puncher (angol) és poinçon (francia) = a kalauzok kézi jegylyukasztó eszköze; Wattmann (angol–né­met) = a villamosvezetők gúny-neve, tudatlan, buta, vad férfi; Watt – Beckett korai regényének címszereplője. 
Testew [a francia szövegben: Testu] – Testes (5 betű azonos, w helyett s)
Cunard [a franciában: Conard] – Cudarn (mind a 6 betű azonos, n és d helycsere)
Fartov – Farfing (első 3 betű azonos)
Belcher – Beleböff (első 3 betű azonos)
Puncher [a francia szövegben: Poinçon] – Pontjucast (= pontjukasztó; a jelentés visszaadása miatt több betű változott, de az angolos íráskép megmaradt)
Wattmann – Wattkan (6 fonémából 5 azonos, M helyett K, mint fonetikus (vadkan)

3. Vezényszavak a Pozzo–Lucky kapcsolatban
A szövegbeli „lovát nógatta" (shout – at his horse) kifejezésre építve: nem katonai vezényszavakat, hanem az állat – cirkuszi ló, fuvarosló – idomítási parancsszavait használom a magyarban. Pozzo „állatként kezeli, ostorral hajtja, istránggal-kantárral-gyeplővel (KGE fordításában kutyára képzettársító pórázzal) irányítja Luckyt : Gyia! Hóha! Curik! Gyeride! Gyí!

4. Talányos, többértelmű mondatok fordítása
A francia szöveg hasonló tartalmú tétova mondatait az angolban egyetlen passzivitásra determináló mondat helyettesíti:
ESTRAGON (éppen megint feladta) [Hiába, nem megy.] Nincs mit tenni.
VLADIMIR …de ez nem ugyanaz. [Végtére is…] Nincs
   mit tenni.

Nehezebben születtek meg Estragon duplafenekű mondatainak („In another compartment. No lack of void.") magyar megfelelői.
A talányos összefüggésben felbukkanó angol „compartment" (fülke, rekesz) szó ritkán használt jelentése parcella, sírhely – az ürességben létezés (lét)filozófiai kérdésének „magas kontextusú" témáját a reálszituáció „alacsony kontextusában" is értelmezhetővé teszi, s azon túl ez is a temetőkert-játéktér érzetet erősíti:
A becketti világpusztulás filozófiája a színház konkrét terében az élet/halál határhelyeként értelmezhető temetőkert helyszínt kívánja magának – erősítve Pozzo kozmikus nagymonológjának sírgödör fölött lovaglóülésben szülő és csecsemőjüket a gödörbe (nem árokba) pottyantó nők vizionált metaforáját az emberi élet rövidségéről és hiábavalóságáról. (Beckett egész drámát szentel e villanásnyi emberélet villanásnyira sűrített (33 másodpercnyi) színpadi bemutatására: (Breath – Lélegzet).
VLADIMIR Mert hol voltunk tegnap este – a te véleményed szerint?
ESTRAGON Honnan tudnám? [Máshol. Ürességben itt nincs hiány.] Másik parcellában. Tele a föld üres helyekkel.

A legtitokzatosabb és legértelmezhetetlenebb – ezért legnehezebben fordítható – mondat az este 7–8 óra körül „kariatidákra feszülve lógó" vak Pozzo helyszín­azo­nosító kérdő mondata volt:
POZZO Isn’t it by any chance the place known as the Board?
Önéletrajzírói szerint Beckett mindig hordott magánál Bibliát, néha nem is egyet. Ezúttal is János evangéliuma segített a szöveg útbaigazító időutalásait (este 6 órakor mondta ki Pilátus az ítéletet, Krisztus 9 órakor halt meg a keresztfán) követve „kitalálni", hogy nem a világot jelentő deszkákra vonatkozó célzást ([POZZO Nem az úgynevezett Deszkán vagyunk?]), hanem Pilátus ítélőszékének – ez esetben metaforikus – kőtalapzatát rejtheti a sokjelentésű angol szó:
POZZO Nem erre a helyre mondják egészen véletlenül, hogy a Kőpadolat?

Beckett
Beckett angol színei

A két szerzői szöveg közötti eltérések részletes vizsgálatával, szövegrészek összehasonlításával, strukturális és tartalmi bizonyítékok felsorolásával, a szerzői változtatások mozgatórúgójának és tendenciáinak fölfedezésével, a feltárt összefüggések elemzésével bizonyítható, hogy az időben korábban keletkezett, a szerző által is rossznak bélyegzett francia nyelvű En attendant Godot csak első fogalmazványa, előfutára a strukturálisan koherensebb, stilárisan árnyaltabb, dramaturgiailag erőteljesebb, motívumrendszerében gazdagabb, hatásában polifonikusabb angol Waiting for Godot-nak. Ez utóbbi véglegesebb nyelvi megmunkáltság állapotában, kiérleltebb formában tartalmazza a szerző eredeti gondolatait, létfilozófiáját, világképét, magasabb megformáltsági szinten kódolja művészi üzenetét, mely – ahogyan az 1969-ben neki ítélt irodalmi Nobel-díj laudációja summázza – „az emberi  nyomorúság ábrázolásán keresztül az ember felemelkedését kívánja szolgálni". 
Hippolyte Taine világít rá velősen a francia és az angol nyelv különbözőségére: angol mondatot franciára fordítani annyi, mint egy színes ábrát grafitceruzával lerajzolni. Beckett saját francia fehér-fekete rajzait alkotta újra az angol nyelv színkészletével – ennek „magyar ecsettel" festett, színhűségre törekvő másolata hamarosan megjelenik a Kalligram Kiadó gondozásában, jelen sorok szerzőjének fordításában, Beckett halálának közelgő huszadik évfordulója előtti tisztelgésül.
A két magyar szöveg – a franciából fordított és az angolból fordított – volt a „közös nevezője" annak a komparatív filológiai szövegtérképnek, mely tipográfiai módszerrel szétválasztva, vizuálisan jól elkülönítve egyetlen szövegtestben tartalmazza a két autorizált szerzői szöveget és a korábbi magyar fordítás forrásidegen szövegrészeit.


 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés